28 augusztus, 2008

Nagykovácsi a „világ tetején”

Gyerekkorom óta a környéken lakom, sokszor jártam Nagykovácsiba.
Álmomban sem hittem volna, hogy a falu felett Nagyszénáson úgy érezhetem magam mintha a világ tetején járnék.
Növények, fák védettek, több kitáblázva a növény megnevezésével.

Közel 20 perces elég meredek emelkedőn feljutva gyönyörű hatalmas szabad, több dombos, jól belátható igazi agaras futtató, erősítő kirándulóhelyre értünk.
A legmagasabb domb teteje érdekesen kör formájú, közepén jó nagyméretű sütögetésre kialakított pihenőhely.
Innen a békásmegyeri panelházakig, Ürömig, pilisi falvakig ellátni. Döbbenetes kilátás.
Fejünk felett fecskék gyülekeztek, gyakoroltak, készülődtek a hosszú útra.
Milyen kevéssé ismerjük még a viszonylag szűk környezetünket is!

Kutyáink le-föl rohangálva agyon kergették egymást. Runny és Csalfa egyre jobb párost alkot. Kezdenek összeszokni a játékba, kergetőzésbe, élvezik egymás társaságát.

Azért a mai békés kirándulás sem lehetett tökéletes köszönve egy kedves embertársunknak.
Editet- Csalfa gazdáját idézve: összes Pekingről lemaradó sportoló ma tette tiszteletét a Nagyszénáson- gyalogló, futó, sétáló, kerékpározó - na, vele volt a baj.
Körülöttünk kezdett körözni, körbe-körbe majdnem rákerekezve a megfogott Runny lábára. Edit megkérdezte meddig fog körözni, mert a megfogott Csalfa egyre idegesebben ugatta. Számunkra a legváratlanabb választ adta: tegyünk szájkosarat a kutyákra, mert csak így lehet a kutya szabad területen és menjünk le a hegyről! Leszállt a bicikliről és leült tájat nézni. Edit elengedte Csalfát, aki odament és elkezdett barátkozni a férfival.

Kellemes levezető séta a lejövetel a hegyről.
Csalfa kicsit ránk ijesztett, előre ment, majd eltűnt a szemünk elöl. Többszöri hívásra sem jött elő, kezdtünk aggódni mire az erdőből meghallottuk a neszezését. Csalfika valamivel bevacsorázott.

Sikeres, kellemes kirándulás volt.









Sajnos a fényképezőgépem a legrosszabbkor merült le.

Nincsenek megjegyzések: